A készülődés utolsó momentumaként kecsesen magassarkúba bújtatja lábfejét, búcsúzóul még egy légies csókot lehel a levegőbe rúzstól tündöklő ajkáról, majd kacagva int egyet és merészen kilép a világba. Légtornászokat megszégyenítő ügyességgel, tíz plusz-mínusz két centin egyensúlyozva lépdel a járdán, immár a kávé is kézben, finoman gőzölög… Elégedetten kortyol bele, ajkaival büszkén hagyva névjegyét a pohár szélén. Órájára néz, késésben van… Vékony bokája finoman imbolyog, ahogy határozott, sietős tempóra vált, izmai megfeszülnek, feje hátraszegeződik, hajába kap a szél… Lenyűgözött férfitekintetek kísérik a NŐ útját…
A rúzs és a magassarkú cipő, a női nem kiváltságává, vonzerejének esszenciájává nőtték ki magukat. Íme a magassarok története és néhány jó tanács azoknak, akik minden helyzetben szeretnek a magaslatokba törni.
„Az első dolog, amit a férfiak megnéznek egy nőn, az a lábuk, és semmi sem csábosabb, mint egy jól megválasztott magassarkú…” Talán az egyetlen dolog, amiben nők és férfiak mind egyetértenek. Meglepő anomália azonban, hogy amíg a nők magassarkút viselve magabiztosabbnak érzik magukat, a férfiak az őszinte csodálaton túl (mindamellett, hogy szexisnek és kívánatosnak találják a magassarkúban lépdelő hölgyet) éppen törékenynek látják, akit oltalmazni, védelmezni kell…
Vonzás-vonzódás, tulajdonképpen mindenki elégedett lehet. Az ok mégsem a fizikában, sokkal inkább az anatómiában keresendő. Magassarkúban ugyanis a súlypont előrehelyeződik a lábujjak irányába, amit a test azzal kompenzál, hogy előretolja a csípőt, ez pedig vonzó látványt nyújt, mindemellett nem kevés koordinációt és folyamatos egyensúlyozást igényel, amit a nők a legtermészetesebben, különösebb odafigyelés nélkül teljesítenek is, csupán a férfiaknak tűnik fel a kecses boka és a megfeszülő vádli buja imbolygása…
Bár a városi legenda szerint a magassarkú cipőt egy nő találta fel dühében, akit szája helyett homlokon csókoltak, valójában a 12. századi Keletről indult hódító útjára, akkoriban még nők és férfiak egyaránt kedvelt viseleteként rabul ejtve először a párizsi elitet, majd a 17. századra az egész világot. A sikertörténet azóta is tart: nők millió osztják egyöntetűen Marilyn Monroe véleményét: „Adj egy pár magassarkú cipőt egy lánynak és meghódítja a világot…“
Önmagában a magassarkú azonban nem tesz kecsessé, nőiessé… tudni kell viselni. Semmi sem kiábrándítóbb, mint amikor bicegve, csoszogva, ne adj isten a sarkakat rendellenes irányba gacsolva, bukdácsolva lépked a nő cipőjében. Nem számít a nap melyik órájában tartunk a magassarkút emelt fővel, kihúzott háttal, magabiztosan szabad és kell viselni, miközben járásunk puha és könnyedséget sugall, akár egy vadmacska… Ez ám az igazi kihívás!
Hogyan találjuk meg az igazit?
Már a boltban, próbáláskor mérjük fel a határainkat. Sokakat megszédítenek a kínálkozó távlati lehetőségek és túlságosan veszélyes magaslatokba törnek…. Hölgyeim tudták, hogy naponta nem kevesebb, mint 8 – 10 000 lépést is megteszünk?!
Bár kétségkívül vetekszik egy intenzívebb edzésprogrammal, ha mindezt magassarkúban tesszük (a sarkakon megtett séta bizonyítottan kiváló szálkásító) tíz centis sarkakon inkább egy öngyilkossággal ér fel! De legalábbis boka-, térdfájdalommal, hátfájással, bőrkeményedéssel vagy bütyökkel, akár kalapácsujjal kecsegtet…
Hétköznapokon tehát maradjunk inkább a nem túl hivalkodó, de mégis kecses 5 centis határon belül. A manapság divatos platform cipőknek hála, ettől még nem kell lemondani az áhított plusz centikről sem. A “démoni” sarkakat tartogassuk különleges programokra, alkalmi jelleggel viseljük. Ha mégis ragaszkodunk a 7-9 centiben mért csáberő-etalonhoz (amit továbbra sem ajánlok, hiszen legyünk őszinték a vörös szőnyegen tündöklő sztárok sem Louboutin-ban ugranak le kenyérért) amikor csak lehet pihentessük meg lábunkat, esetleg váltsuk át cipőnket a nap folyamán…
Végül igyekezzünk olyan cipőben elindulni otthonról, amiről biztosan tudjuk az adott napon nem csak csinos, de kényelmes kiegészítőnk lesz. Az, hogy az öltözékünkhöz a cipőnek passzolnia kell nem is kérdés, de gondoljuk végig programunkat, az időjárást is…
Néhány stílus-tipp/tanács:
- Nyitott orrú cipőhöz tilos a harisnya – lelombozó látvány, ahogy a harisnya varrása ki-becsúszkál, gyűrődik minden egyes lépésnél…
- Az alacsonyabb termettel megáldottak a túl extrém platform és telitalpú cipőket kerüljék – „pata-effektus“… gnóm hatást kelt, amikor a cipő sarka/talpa közel megegyezik a lábszár hosszával, ahelyett, hogy magasabbnak mutat, kifejezett összenyom!
- Ha leesett, sérült, vékony a flekk (a sarok rátét) ne halogassuk a cserét – a jellegzetes felemás, bicebóca kopogás már messziről elárulja, itt bizony baj van…sose várjuk meg míg összesúgnak a hátunk mögött!
- Legyen magas vagy alacsony a sarka, rendszeresen ápoljuk cipőinket kívül belül!
