Végre egy hét szabadság: messze a fővárosi rohanástól, nyugalom, tavaszi saláták, wellness élmény… már abban a pillanatban szertefoszlik, ahogy megérkezel és megcsap az ismerős illat: füstölt hús, pörkölt, pogácsa, zserbó sorakozik az asztalon, mint fogadó bizottság, hogy köszöntse a rég látott lányt, unokát. Gyors puszi a nagyinak majd, mintha soha nem is létezett volna a gondolat, hogy karcsún és törékenyen térsz vissza a munka harcmezejére, finom eleganciával lendületből veted magad a roskadozó asztalra…
…és ez így megy egész héten, hol szolidan, hol hevesebben hergeled ízlelőbimbóidat: mert ki tudna ellenállni a hazai ízeknek, az otthon illatának? Egyébként is egy /na jó, több/ tál étel mellett lehet csak igazán sztorizgatni. Eleinte fel sem tűnik, de nagyjából két nap múlva már motoszkál az érzés: jobb lesz vigyázni, mintha megszaladt volna a mérleg. Mire észbe kapsz már késő: a töltött káposzta a csípődön vigyorog büszkén, a túró tortától pedig az arcod nőtt duplájára – kellett neked két pofára tömni… A hétvégén végül szuszogva gyömöszölöd tele a bőröndöt: élményekkel és némi költői túlzással plusz 5 kilóval /a fenekeden/ indulsz el otthonról haza.
Az úton még vidáman arról győzködöd magad: „Néha kell egy kis lazítás és amúgy is amilyen gyorsan felszaladt ez a néhány kiló ugyanolyan gyorsan ledobom magamról!” Khm… szorongás kerít hatalmába : úgy öt éve talán még megállta volna a helyét az előbbi kijelentés, de az évek telnek és valljuk be, ami tinédzserként kisujjból megvolt egy kihagyott vacsorával, ma két hét koplalás és véres verejték az edzőteremben… ekkor eszedbe jut a metélőhagymás pogácsa és azt mondod, kemény harc lesz, de azért az ízért minden plusz deka megérte!
Este még „kénytelen” vagy megenni a kis hazait, amit az otthoniak csomagoltak… jóllakva immár a tükör előtt szörnyülködsz alakod szertelen görbéin, amit egy amőba is megirigyelhetne: megszületik az elhatározás, holnaptól tényleg fogyókúra… és edzőterem.
https://www.youtube.com/watch?v=yEH4Yum4nN4
A motiváció megvan, de azért akad egy kisebb probléma. Mert mit vegyen fel az ember finoman szólva kigömbölyödött lánya az edzőterembe?! Jane Fonda óta már otthon sem dívik elnyűtt pólóban és „bemcsiben” gyúrni… elvégre ha, Rubint Réka és Béres Alexandra sem adta alább a fürdőruhának is beillő daraboknál, neked sem illik! De valami legbelül mégis azt súgja még úgy nagyjából két hétig mégis inkább pólóra tennéd le a voksodat, jó bő fazon…sőt még annál is bővebb. Ilyenformán a trendi sport-top egyelőre kilőve. Felsóhajtasz: minden kezdet nehéz!
Koós Petra
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
