Itt-ott még hallani városi legendákról, történetekről amiknek hősei hús-vér férfiak és nők. Állítólag nem is olyan régen még létezett egy világ, amelyben nem volt szégyen beszélgetni, érinteni, egymásra nevetni. Úgy hírlik, akkoriban még egymás szemébe néztek az emberek és nem volt szégyen játékos pillantással jelezni, ha szimpatikus a másik. Természetes volt, hogy a párok kézen fogva felfedezik a várost és benne a másikat, hogy hosszú éjszakákat beszélgetnek át egymás mellett fekve, néha-néha elveszve az érintésekben csendben… Akkoriban a barátok valós élményeket és valós emlékeket hagytak a jövőre. Most viszont, amikor a jövő szinte egyetlen pillantás alatt elérkezett a korábban izgága és életigenlő generáció a múlt és jövő határán küzd a jelen társadalmi és szociális kihívásaival. A múlt már nincs, a jövő kirekeszt.
A jelen nem csak zavaros, de a 80-as évek szülötteinek számára egyenesen életveszélyes. A társadalomtudósok szerint az Y generáció már a számítógépekhez szokott, modern generációt jelöli. Valójában ők azok, akiknek életében, ugyan rövid ideig, de volt még egy időszak, amit számítógépek és internet nélkül éltek meg. Így szemben a soron következő Z generációval, akik számára már a chates barátságok és az online randik világa a természetes, az Y-okban még él a vágy a „klasszikus” kommunikációra, szemtől szemben.
Kik az Y generáció?!
Az Y generáció egy új típusú nemzedék, melynek kialakulásában a technológia száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció a negyedik a sorban.
Az ezt megelőző nemzedékeket a következőképpen jelöljük. Az 1920 és 1940 között születettek a Veteránok, az úgynevezett Babyboom korszak az 1940 és 1960 között született embereké, míg az X generációhoz az 1960 és 1980 között születettek tartoznak. Az Y generáció az 1980 és 1995 között született embereké, a Z nemzedék pedig 1996-tól napjainkig tart.
Cyber szerelmek, skype-os családi kötelékek és instagram barátságok?!
Ők az a generáció, akik közül bár sokan szinglik, képtelenek nem szkeptikusan szemlélni a mobil applikációs párkeresőket. Ők azok, akik szívesebben ülnének be barátaikkal egy kávézóba beszélgetni, minthogy a közösségi portálokon kommentelve osszák meg élményeiket. A társadalom azonban frusztráló nyomást gyakorol. Mind-mind az online közösségi élményeket helyezi előtérbe és bár sokan lázadnának a cyber szerelmek, skype-os családi kötelékek és instagram barátságok ellen, mégsem egyszerű döntés, hogy kihúzzuk a dugót és visszavonuljunk a kibertérből.
Rohanó világban internet nélkül, aki nincs résen „földönkívüliként” ül a félévente esedékes találkozón barátai között. Közben az elmulasztott posztok hijján, irigység nélkül, mégis értetlenül hallgatja a történeteket egy letűnt kort megidézve… Vajon nekik hogy „sikerült” hús-vér férj, gyerek… ?! Nincs ebben a kérdésben sem keserűség, sem vádaskodás, pusztán őszinte kíváncsiság, amire egyedül az idő adhat választ. Meggyőződésem, nem a szinglikkel van a baj, hanem a világgal, ahol a férfiak és nők megkukulva, okostelefonjaik képernyői mögé rejtőzködve egy kreált kirakatvilágban „élnek”.
https://www.youtube.com/watch?v=n0rccPdNJ9A
Online detox – modernkori remeteség
Meggyőződésem, hogy nem lehet megoldás az elvonulás és az önkéntes száműzetés, de beteg az a világ, ahol a siker és az elismerés fokmérője a „lájk”. Ahol barátainktól többre értékelünk egy fotót az idővonalunkon, egy értékes félóránál munka után. Ahol a szerelem „életesemény”, ahol több száz ismerős ugrik keselyűként, ha bakinkat kommentelheti, de csak 20 örül velünk a boldog pillanatokban. Végül csupán 10 nyújt segítőkezet a bajban és egy kezeden meg tudod számolni, hogy kik azok, akik ha pár napig nem hallanak felőled maguktól megkérdezik, hogy mi van veled. Ismét nem a keserűség, csupán a realitás szemüvegén keresztül.
Persze amíg vannak, akik szemben úsznak az árral addig van remény, hogy nem süllyed el a valódi világ a Mátrix útvesztőiben. Mert egy dolog biztos még ha sokszor zavaros is a kép és hiba csúszik a programba, a múlt és a jelen határán, az újra nyitottan, de a jelenben kell élni.
Koós Petra
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el.
