Nem csalás, nem ámítás, negyedik napja élem a kínok kínját, miután a téli megkopott, szürke bőrszín helyett némi üde barnaság után áhítozva beléptem az immár bűnbarlanggá avanzsált, akkor még óceánpart ihlette idillikus dimenziókapun… röviden a szoláriumba. Szerencsés bőrtípussal áldott meg a jóisten, na meg a szülők (köszi ezúton is): egy kezemen meg tudom számolni hányszor égtem le 28 év alatt…
Na a mostani, az felér az összes eddigivel.
Míg voltak idők az emberiség hosszúra nyúlt történetének sorában, amikor a hófehér, porcelán bőr volt a kifinomult nőiesség, az arisztokrácia szimbóluma és a barnaság a szolgasorsról, a földeken, tűző napon végzett kétkezi munkáról árulkodott, manapság a szolidan bronzos a szexi, az egészséges… Télen erre egy lehetőségünk van: a luxus út… helyett szolárium. Hiszen különben honnan jusson az ember lánya D vitaminhoz?! Arról nem is beszélve, hogy még slankít is, ha enyhe fahéjban tündöklünk a tükör előtt!
9 perc, mi az?! Két dal a rádióban, amit az álló szolárium gondosan hangszigetelt kabinjában, fennhangon dúdorászom végig. Miközben az egyenletes barnulást garantáló kapaszkodóért nyújtózkodom, én vagyok a gyűrűk úrnője – mert hát lássuk be, 160 centivel nem épp egyszerű feladat, de egy irodában végigült nap után kifejezetten jól esik. Csipogva jelez a gép, majd kikapcsol a lila fényár és kilépve a kabinból elégedetten bújok bele ruháimba.
Hazaérve még gyanútlanul, mosolyogva nyugtázom az immár felsejlő eredményt… úgy nagyjából további félóráig, amikoris kegyetlenül égető érzés kerít hatalmába: lángolok! Kint 5 fok, idebent legalább 35-nek tűnik, pedig már minimumra csavartam a fűtést.
Minden mozdulat felér egy önkínzással, ahogy az egyébként finom puha pamut hozzáér a testemhez. Reménykedve, a gyógyító alvásban aludni próbálok, hátha reggelre „bebarnulok” az egyre inkább rákvörösben játszó árnyalat helyett….
Nos, tévedtem, az éjjel kínjait nem is ecsetelném, mint ahogy azt is csak érintőlegesen, hogy az elmúlt 4 napban a hűtő fürdő és a testápoló lett a legjobb barátom… Az utcán egyesek zavartan pásztázzák a jelenleg korántsem indokolt árnyalatban játszó arcomat, míg mások szimplán furán néznek rám, nekem az jár a fejemben, vajon mi a rosszabb, ha azt hiszik zavaromban pirulok vagy leégtem?! Mert hát szeretjük a pecsenyét, de inkább roston…
Végülis ma már kissé nyugodtabban néztem tükörbe, bizonyossá vált, nem maradok örökre királyrák, de a következő egy hétben biztosan messzire elkerülöm a szolit… ezt a bizonyosat örökre.
Hogyan kerülheted el, hogy pecsenyévé sülj?! Jótanácsok egy túlélőtől:
1. Ha hosszú kihagyás után adod barnulásra a fejed, semmiképp ne kezdj egy friss csőcserés gépben, ha mégis, válaszd a legalacsonyabb barnulási időt.
Vagy keress UV mentes alternatívát! Bizony már ilyen is létezik…
2. Közvetlenül szoláriumozás előtt tisztítsd meg bőröd a sminktől, alapozótól, rúzstól stb… ne használj parfümöt vagy dezodort se, mert ezek a szoláriumozáskor pigment zavarokat okozhatnak.
3. Ne akarj túlbarnult bőrszínű lenni! Nem csak egészségtelen, de egyáltalán nem stílusos…
4. A hétvégi bulira időben kell felkészülni: szolizz rendszeresen, de mértékkel! Sokkal nagyobb bajt teszel a bőröddel, ha hébe-hóba lesokkolod, mintha pl. heti egyszer néhány percet barnulsz.
5. Kérj információt a személyzettől, ha nem kielégítően válaszol vagy épp azt veszed észre nem érdekli a dolog, keress bátran egy másik szalont!
Koós Petra
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
