Behunyt szemmel emelte szájához a menny falatnyi darabkáját. Leheletnyi piskóta tészta, tömény csokoládékrém… Csak egy falat, ebből még nem lesz baj. Ahogy szétolvadt szájában a kakaós élvezet, megszűnt a külvilág…mohón nyúlt a következő szeletért és így tovább, nem ismert megálljt, mígnem az üres tálca fölött szuszogva kapkodott levegőért.
Mikor nassol a nő?! Nos… tulajdonképpen mindig: örömében, bánatában, unalmában, idegességében… szóval csak akkor, ha épp adódik az alkalom, de ha épp nincs alkalom, az is egy alkalom. A gyengébbik nem gyengéje egyértelműen a csokoládé: forrócsoki, brownie, habos kakaó, muffin, bon-bon… mindegy, egy nő otthonában mindig találni édességet, és amikor már azt hinnéd, vége mindennek, vészhelyzet van: előkerül egy féltve őrzött tortabevonó a dugifiókból.
Persze hallomásból tudunk olyan különleges „egyedekről” akiket sem somlói galuska, sem pilóta keksz nem tántorít el elhatározástól és hosszú évekig képesek baki nélkül helytállni az élethosszig tartó önmegtartóztatás-diéta-edzés szenthármasában, de az ilyen mitikus lényeket leszámítva, azt hiszem a többség időről-időre bizony fejet hajt az élvezeteknek és kezét feltartva enged a nutellás palacsinta csábításának: mondván egész héten szigorúan kalóriát számolt, miért ne járna egy kis jutalom?!
Ez így rendben is van, a gond csak akkor kezdődik, amikor a pár perces csokoládé eufóriát, valami sósért folytatott kényszeres hajsza követi: kinyílik a hűtő ajtó és a rekeszek mélyéről egész heti menüsorok kerülnek elő. Belekóstol ebbe is abba is, de nem találja amit keres: ízt, fűszert, valamit amitől teljesebb lesz a pillanat. Elkeseredésében újra édességet kíván, felpattan a kekszes doboz csatja, fogai alatt fahéj illatba burkolt, cukormázas ropogtatni valók sorozatát morzsolja szét és közben önmagát is egészen apróra őrli.
Végtére is be kell látni: egyik férfi sem szeret majd jobban egy zacskó keksszel a fenekeden, nem fog hamarabb hívni egy doboz fagyival a csípődön, a csekkeket nem az üres mogyoróvajas üvegekből fizeted majd ki és nem leszel magabiztosabb a munkahelyeden a negyedik szelet hústól, amit zárásként még lenyomsz a torkodon mielőtt bezárod a frigót… Ellenben nagyjából két nap múlva szorít a farmer, mellben erősen szűkös az ing, arcod pedig egy eukaliptusztól belőtt koalára hajaz leginkább… Persze egy két kiló még nem a világ: teltebb ajkakkal jobb pillanataidban talán még Angelina Jolie-t is felfedezheted a tükörben és Jennifer Lopez sem él rosszul a fenekéből, de a sokadik falási roham után, amikor könnyek között tömöd magadba a kilós kenyér után a serclijét is, talán itt az idő elgondolkozni…
Legközelebb, ha bevásárlás végeztével a pénztárnál ácsorogva önfeledten simogatod a csokis polcot, vedd csak le a kedvencedet, de miközben indulás előtt a parkoló sötétjében duzzogva megeszed,
tegyél fel néhány kérdést magadnak:
- Miért érzel ilyen borzasztó ürességet miközben
épp most faltál fel egy egész tábla csokit…? - Mit keresel minden egyes falatban remegve?
- Milyen íz, táplálék hiányzik az életedből?!
- Mire van szükséged, hogy elégedettebb lehess?
Nem egyszerű a felismerés és talán legszívesebben vissza is rohannál egy újabb tábla csokiért, de tudod erősebb vagy mint hinnéd. Indítsd be a motort, tekerd fel a hangerőt, adj gázt és innentől csak előre nézz: szerezd meg, érd el, teremts, nevess sokat és csoki helyett habzsold inkább az életet!
