Vannak akik egész életükben a biztonságot keresik. Társukban, a barátokban és egzisztenciában. Mondván a a járt utat a járatlanért fel ne add… Vannak azok, akik űzött vadként egy életen át keresik szüntelenül az ideált, hatalmas mélységeket és magasságokat megélve a csalódás és a boldogság érzettel váltakozva. És vannak azok,akik semmit nem téve, passzívan figyelnek és várnak… néha elsopánkodva azon, ha másnak sikerült, talán nekik is fog és belép az életükbe a nagy ő… nem adják meg magukat csak azért, hogy kapcsolatban legyenek…csak várnak és várnak.
Tudják mindannyian….tökéletes nincs…. legbelül azonban, titkon ott a remény, hogy valahol ott az „igazi” akit a hibáival együtt képes elfogadni, társa pedig kiegészíti őt.
A sors fintora, ha férfinak született és megvan a kellő intelligenciája a szakításokhoz, nem válik „rossz” fiúvá… sokan kedvelik és nem ítélik el, csak mosolyognak az életformáján. Ellentétben a hölgyekkel, akiket általában különböző jelzőkkel illetve túl sok szimpátiára nem számíthatnak .
Jobb esetben persze „megtalálja a zsák a foltját ” …és nem csak azért landol valaki mellett, mert belefáradt a keresésbe, várakozásba vagy fél az egyedülléttől.
Tény azonban, hogy mai elszigetelt ” internetes” világunkban, egyre többen és többen vannak az egyedülállóak és szinte hozzájuk csaphatjuk még azokat is, akik ilyen- olyan indokok miatt” társas magányban ” élnek kapcsolatukon belül…
Jeremiás Katalin
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
