Nem vagyok magas, sem sovány, az az egy-két kiló mindig fel-le mozog… mióta az eszemet tudom, küzdök a súlyommal. Pár éve, tini koromban estem át a tűzkeresztségen, életem első fogyókúráján és az igazat megvallva, egymást váltják az életemben az evős-koplalós időszakok.
Egyszer, x-edik fogyókúrám kellős közepén került kezembe Jane Fonda táplálkozással, aerobikkal foglalkozó egészség-bibliája: itt olvastam először a bulimiáról, mint igen komoly pszichés eredetű táplálkozási zavarról. A negatívumok ellenére, be kell, hogy valljam, elgondolkodtatott… A kecske is jól lakik, a káposzta is megmarad klasszikus példája! De aztán gyorsan túlléptem a kérdésen. Maradt a diéta és testmozgás, és nem utolsó sorban az egészség.
A világ először Diana hercegnő neve kapcsán ismerte meg az anorexia és a bulimia fogalmát, aki maga is többször küzdött meg a betegségekkel. Manapság már az megy ritkaságszámba, ha egy modellt vagy színésznőt még nem gyanúsítottak meg táplálkozási zavarral, de sokan maguk ismerik el, hogy testképzavarral küzdenek. Mégis, annak ellenére, hogy a különböző médiumokban egyre többször jelenik meg a két betegség, nem válik élesen ketté a köztük lévő különbség.
Táplálkozási zavar leggyakrabban a fiatal lányok-nők között fordul elő, ők adják a betegek 90%-át. Bár előfordulhat más korosztályokban, valamint férfiak körében is, nagyon ritka az ilyen eset. Hihetetlen, de igaz, hogy korunk fiatal lányainak, nőinek közel 3%-a szenved bulimiában, az anorexiával ennél kevesebben küzdenek, jelenleg 1%-ra tehető a betegek aránya, de ez a százalék évről évre növekvő tendenciát mutat.
Mindkettő egyfajta pszichés problémából indul ki: annak következménye, hogy a beteg nem megfelelő énképpel rendelkezik, gondolataik mindig a súly, az alak körül járnak. A betegek az ideálisnak vélt testsúly megszerzéséhez különböző módszereket alkalmaznak, a két betegség ezen a ponton válik külön.
Bár az anorexia szó étvágytalanságot jelent, ez félrevezető lehet, hiszen nem étvágytalanságról van szó. A betegek nagyon is éhesek, ám ezt az éhségérzetet bűntudattal párosítják, igyekeznek azt letagadni. Az anorexiások testsúlya jóval az ideális testsúly alatt van (BMI testtömeg index* szerinti normál testsúly alatt 15%-kal, azaz általában 17,5 alatt), szembetűnően soványak, ennek ellenére állandó félelemben élnek az elhízástól. Hogy tartsák alacsony testsúlyukat extrém módon koplalnak, vagy olyan „táplálékot” vesznek magukhoz éhségük csillapítására, amelytől biztosan nem híznak (többször hallhattunk már olyan esetekről is, hogy hajcsomót, vattát operálnak ki gyomrukból) illetve a legsúlyosabb esetekben egyáltalán nem esznek, minden táplálékot elutasítanak.
A bulimia esetében falási rohamok törnek a betegre, egyfajta kontrollálhatatlan állapot uralkodik el rajtuk, a falási roham alatt sokszorosát megeszik egy átlag felnőtt napi táplálékbevitelének. Az elhízástól való félelem miatt ilyenkor bűntudatot éreznek, ezért különböző módszerekkel (önhánytatás, hashajtózás, vízhajtás, beöntés) szabadulnak meg a bevitt ételtől. A bulimiás számára állandó dilemma az evés-nem evés kérdése, szégyellik állapotukat, rossz szokásnak gondolják és igyekeznek ezt eltitkolni a környezetük előtt. Ebből kifolyólag többnyire nem vehető észre a betegség, általában normál testsúllyal rendelkeznek, gyakran még legközelebbi hozzátartozóik sem gyanakodnak.
Mindkét betegség rengeteg szövődménnyel jár, melyek általában hosszútávon mutatkoznak meg. Ilyenek például a menstruációs ciklus kimaradozása (anorexiások esetében teljes megszűnése), hormonális problémák, gyomor és bélrendszeri panaszok, ortopédiai szövődmények (csontritkulás elsősorban anorexiásoknál, az ásványi anyag és vitaminhiány miatt), szív és érrendszeri betegségek, bőrszárazság.
…és a világ mégis azt sugallja, a vékony az egészséges, a kecses, a gyönyörű, a sikeres.
Vajon miért, ha mindeközben olyan szállóigéktől hangos a köztudat, hogy „egy igazi férfi a húst szereti, a csont a kutyáknak való”…?!
Elgondolkodtató kontrasztja ez a teltebb nők mindennapjainak, de a válasz nem is olyan bonyolult: néhány plusz kilótól tényleg szexi/bb lehet a nő (Beyoncé, Jennifer Lopez, Kim Kardashian… mind ezt példázzák) azonban a depressziótól vagy az olcsó gyorskajáktól hízlalt méretes hátsókat egyik férfi sem találja vonzónak! Még akkor sem, ha együtt húzzátok le a sokadik pizzamajszoló fotel-maratont!
Ha genetikailag teltebb alkat vagy se mutogass éhségtől kopogó szemekkel, sértődötten a vékony nőkre: „Bezzeg a piszkafa!” felkiáltással. Gondolj bele, milyen lehet minden áldott bikiniszezonra úgy készülni, hogy hónapokig, mint a kacsát tömöd magad és még mindig semmi melled vagy feneked…
Inkább táplálkozz tudatosan, minőségi hozzávalókban gazdagon (sok zöldség, hal és bizony, még egy kis nasi is belefér!). Kifogások helyett pedig keress egy edzőtermet, futópályát a közeledben, de a Youtoube-ra feltöltött jóga, dance, zumba vagy workout programokkal is csodákra lehetsz képes. A döntés a te kezedben: ne hagyd magad!
