A pillanat amikor beléd hasít a felismerés: vége, többé nem kapsz levegőt… Szinte érzed a kést, ahogy mélyen, élesen karcolja lapockádat, hidegen nyilallik agyadig a bénító érzés. Nem gyilkos fegyver, csupán eszement fájdalomérzet fut végig idegpályáidon. Izmaid, ízületeid görcsösen fojtogatnak percről perce és kábán, az utolsó agysejtedig görcsben rángatózva kiáltasz segítségért: életedben először tárcsázod a thai-masszázs szalon számát. Ha darabokra törnek, ha megtaposnak is, az is jobb, mint késdöfésként megélni minden egyes levegővételt.
Kedves hang, szívélyes fogadtatás, mégis remegve lépek be a hangulatos szalonba… Kellemes illat, talán citromfű és vanília visszafogott elegye… halk zene és lágy narancsba öltözött, bambusszal borított tágas szoba.
Az izgatottságtól hevesen kezdem el mondandómat: ez az első alkalom, hogy thai masszőr keze alá fekszem és a neten kernigő kifacsart fogásokat elnézve még kissé félek mi fog történni, de hát fáj a vállam…a hátam…a nyakam… A masszőr kedvesen, mosolyogva kérdezi , hogy Do you speak English? – Ok, semmit nem értett ezek szerint, gyors levegővétel, majd angolul hadarom el iménti mondandómat, azonban az aprócska masszőz ugyanazzal a mosollyal az arcán tessékel beljebb, de semmi jelét nem adja annak, hogy bármit is megértett aggályaimból… „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” cseng a fülembe a görög klasszikus, miközben csendben vezet fel a masszázsszobába, ahol már vár a gondosan előkészített vászon „szkafander”, a thai masszázst ugyanis ebben a speciális ruhában végzik.
Megkér vegyem át a ruháimat, majd diszkréten behúzza a függönyt és magamra hagy míg öltözködöm. A zene és a fények már hatnak, valamivel nyugodtabb vagyok, de egyelőre nem szavazok bizalmat… Udvariasan kér engedélyt, hogy beléphessen és miután megkér feküdjek hanyatt a matracon langyos vizes ruhával törli meg talpamat. A csiklandós érzéstől majdnem felnevetek… „Lazíts” figyelmeztetem magam, de mire elengedném magam olyan erővel fog rá a vádlimra, mint Fekete Laci a traktorkerékre. A fájdalomtól szolidan hörögve igyekszem udvarias mosollyal „kicsi a bors, de erős” kolleginának jelezni talán kicsit kevesebb is elég lesz. Jobb híján összemosolygunk, mire ugyanolyan erőbedobással folytatja…
OK, veszem tudomásul fogcsikorgatva: ez itt most vérre megy, megszoksz vagy megszöksz – fogalmazódik meg bennem. Nézzük a jó oldalát: tulajdonképpen addig sem a nyakamban lévő szúró fájdalomra figyelek. Ez is egy módszer nem igaz?! Egymásnak feszülünk hát, mint az ókori Róma gladiátorai. Vesztésre állok: hajlít, forgat, húz és von… a pillanat töredékéig nem is érzem már sajátomnak a testemet. Vajon melyikünk bírja tovább?! Figyelem a légzésem… ütemesen, kifúj-beszív… koncentrálok… Már nem fáj vagy csak kezdek hozzászokni a még mindig intenzív nyomáshoz, félóra alatt a bokámtól immár a combtövem ízületén dolgozik a masszőr, teljes testtel nyújtja a szalagokat és egyszer csak hatalmas roppanás… Kész, végem…
Ijedten néz rám, de ezúttal én mosolygok cinkosan: No problem!…
Majd a nyakamat hallgassa 😉
Családi vonás… recsegünk, ropogunk. Néha elég egy mélyebb lélegzetvétel és mintha egy egész géppuska lenne betárazva a gerincoszlopomba. Szóval, hogy őszinte legyek, már alig várom, hogy a hátam, a nyakam kerüljön sorra, bár nincs az az erős kéz ami elég lenne, hogy azt a rengeteg görcsöt átropogtassa és helyretegye… Gondoltam kételkedve, naivan… mert aztán lányos zavaromban csak pislogni tudtam, amikor egy perccel később immár a masszőr sarkát éreztem a hátamban a korábbi „késszúrás” helyett. Két mozdulat és a csigolyáim, mint a csatasorban: feszes vigyázban állnak, én pedig meglepetten tapasztalom, hogy ismét kapok levegőt.
Félóra még hátra van, teljesen ellazulva élvezem a fejmasszázst. Halkan szól a zene, a nyugalom átveszi felettem az uralmat és én jólesően hagyom. Őszinte hálával köszönöm meg masszőrömnek a 1,5 órányi különleges élményt, furcsa, gondolatok nélküli mámorban öltözködöm…
Búcsúzóul egy forró tea vár a meghitt gyertyafényben ülő Buddha szobor elé helyezve… Lassan kortyolom az útravalónak szánt zöld italt. Visszatérnek a gondolatok és pár perccel később újjászületve lépek ki az utcára: üdv az élők között!
Koós Petra
—
Ha tetszett a bejegyzés, köszönjük, ha megosztod másokkal is. További inspirációért,
plusz tartalmakért kövess bennünket Facebook oldalunkon is, melyet ide kattintva érhetsz el,
vagy látogasd meg weboldalunkat:
